A kicsit ad hoc jellegű hazai motorkerékpárgyártás jellegzetes és sikeres terméke volt a Csepel 125 átköltöztetett gyártósora után D-Csepelnek, majd Danuviának nevezett motorkerékpár. A tervutasításos, haditermékekre koncentráló ’50-es években született, s 12 évet élt.
A még 1946-ban tervezett, s 1948-tól gyártott Csepel 125 mellé 1951-ben csatlakozott a nagyobb, 250 cm3-es modell. 1954-ben az akkor még Rákosi Mátyás Motorkerékpárgyár nevet viselő üzemben megkezdődött a Pannonia TL gyártása, s kapacitásbővítésre rengeteg pénz kellett volna, amely nem állt rendelkezésre.
Viszont a Danuvia Szerszámgépgyárban éppen kihasználatlan volt a forgácsológép-kapacitás, s ezért megszületett a döntés: a 125-ös gyártósorát átköltöztetik Zuglóba.
Az 1920-ban alapított Danuvia főleg hadieszközök gyártására szakosodott. Időről időre megkísértette a céget a motorkerékpárgyártás szelleme: 1925-ben Samum néven hat darab kísérleti motort építettek, a második világháborúban majdnem BMW-liszenszű katonai motort gyártottak stb.
Azonban a Danuvia elsősorban hadiüzem volt, ahol pl. golyószórókat gyártottak nagyobb tételben. Az üzem egyáltalán nem volt felkészülve egy olyan komplex termékre, mint a motorkerékpár.
1955. szeptemberére lezajlott a költözködés, elkészült a próbaszéria, s megindult a sorozatgyártás – egyelőre részben csepeli alkatrészekből.
A Csepel 125 új neve D-Csepel lett. A két típus között lehelletnyi eltérés volt. A legfeltűnőbb a tank két oldalán virító D-betűs matrica, amelyet a Kártyagyár készített. A Műszaki Gumigyárban „sütött” guminyeregbe is került egy D-betű, emellett a szerkezet is más lett, a módosított vázat két gumilap közé bújtatták. Ugyancsak megváltoztatták a gyújtásoldali motorházfedelet. A festés jellemzően fekete, készültek azonban piros (bordó) szériák is, a csíkozás jellemzően fehér, ritkábban arany, a piroson arany színű. A tankon dupla csíkozást alkalmaztak, a sárvédőkön szimpla csíkkal alkottak keretet, ezen kívül a szerszámdoboz bordáit „ugratták ki” csíkozással. Nem használtak sok krómot.
1956-ban a szerkesztési részlege elkezdett dolgozni egy új, 175 cm3-es motorkerékpár tervein. Két prototípus készült, ám a sorozatgyártásra nem került sor. A 175 cm3-es blokk később a Tünde robogóban tűnt fel.
A Danuviánál 1958-ra sikerült egy új gyárépületet berendezni, felszerszámozni. Összeállt a megfelelő géppark a motor- és váltóalkatrészek gyártásához, vázüzemet hoztak létre saját acetilénfejlesztő teleppel. Házon belül készült a sárvédő, a rugók stb.
1957. nyarára elkészült a Csepel 125 továbbfejlesztett változata, a DV 125. Korszerűsítették a vázat, a rugózást és a sebességváltót. A 175-ös prototípussal ellentétben a motor formájának kialakításakor nélkülözték a formatervezők közreműködését.
A nem túl modern, de viszonylag olcsó motorkerékpár rövid idő alatt népszerű lett, s 1960. július 29-én már a 100,000. elkészült darabot ünnepelhette a Danuvia gárdája. Ám a DV 125 típust gyakorlatilag nem fejlesztették, a műszakiak által felkínált megoldások szériaszerű előállítását nem valósították meg.
Végül a Kohó- és Gépipari Minisztérium utasítására átszervezték a vállalatot, s leépítették a motorkerékpár-gyártást. Az utolsó DV 125 1966-ban készült el. Összesen kb. 150,000 darabra tehető a legyártott Danuvia motorkerékpárok száma.
Műszaki adatok
Danuvia DV125
Motor: Kétütemű, keresztöblítéses, egyhengeres, léghűtéses. Furat 54 mm, löket 54 mm, öszlökettérfogat 123,6 cm3. Sűrítés 6,5. Legnagyobb teljesítmény 5,5-6 lóerő. Legnagyobb fordulatszám: 5200/min
Erőátvitel: Többtárcsás, nyolc húzórugós, parafabetetés, olajban futó tengelykapcsoló a sebességváltó-tengelyen. Háromfokozatú, lábkapcsolásos váltómű.
Felépítés: Acélcsőből készült dupla csöves bölcsőváz, elől teleszkópvilla, hidraulikus lökésgátlóval vagy 1959. január 1-e után a nélkül. Kétszemélyes nyereg. A benzintartály űrtartalma 17 liter
Méretek, tömeg: Tengelytáv 1250 mm, legnagyobb hosszúság 1980 mm, legnagyobb szélesség 260 mm, legnagyobb magasság 1000 mm. Szabad magasság 220 mm, nyeregmagasság 750 mm. Saját tömeg 95 kg
Ajánlott irodalom:
Ocskay Zoltán – Varró Ferenc: D-Csepel, Danuvia. Oldtimer Média Kft, Bp, 2008
Kóris István, Tálas Tamás: A Danuvia Motorkerékpárok története. Bp, 2008
